Hogyan készül a filigrán ékszer?
A filigrán elnevezés a latin filum, azaz fonal és granum, azaz gabonaszem jelentésű szavakból ered. A filigrán nem más, mint egy vékony arany vagy ezüst huzalból készült ékszer. Más ötvöstárgyon dísz gyanánt is szerepelhet a filigrán. Legszebb példái a bizánci és a román művészet korában készültek. Ékszer gyanánt egész Európában használják, legismertebbek a velencei filigrán ékszerek.
A nemesfémek feldolgozására többféle technika létezik, de az egyik legszebb közülük minden bizonnyal a filigrán. Ezzel a módszerrel több évszázada készítenek ékszereket és dísztárgyakat egyaránt. A filigrán díszek vagy ékszerek elkészítéséhez szükség van ezüst, arany, vagy ritkábban réz drótra. A drótot ezután hajlítják, csavarják, tekerik vagy szálanként összefonják, így keletkeznek a gyönyörű motívumok, melyek lehetnek geometriai alakzatok, virágok, vagy hasonló díszítőelemek. A filigrán motívumokat gyakran apró fémgolyókkal vagy gyöngyökkel egészítik ki.
Két féle filigrán technikát különböztethetünk meg. Az egyik a valódi filigrán, melynél az alakzatokat, motívumokat a nemesfém-szálak fonásával, hajlításával kapjuk. A valódi filigrán ékszer állhat csak a filigrán motívumból, de alapjául szolgálhat egy nemesfém lapocska is, amelyre a filigrán kerül. A másik módszer a hamis, azaz pszeudo filigrán, melynél az ékszert egy darabban kiöntik a nemesfémből, és ezután a valódi filigránhoz hasonló motívumokat gravíroznak, vésnek bele. A hamis filigrán módszerrel kapott alakzatok sokkal durvább tapintásúak, mint a valódi filigrán ékszerek.
A filigrán ékszerkészítés folyamata a színarany vagy ezüst érc egy másik ötvözőfémmel való, magas hőfokon történő összeolvasztásával kezdődik. A leggyakrabban használatos ötvözőfémek a cink és a réz. Az ötvözőfém fajtája és mennyisége határozza meg a kész ékszer karátfokát és színét.
A megolvasztott nemesfémet néhány centiméter vastagságú rúd formába öntik. A rúdból ezután különböző vastagságú huzal készül. A vastagabb huzalokból a filigrán ékszerek külső kerete készül. A belső, kitöltő szálak meglehetősen vékonyak és finomak. Ezek előállítása további eljárást igényel, két vékony szál összesodrását, kilapítását és hevítését. Ezen sodort szálak tekerése, csavarása eredményezi a bonyolult, kacskaringós mintákat. Ezek a különböző csavarások és spirálok az úgynevezett máltai filigrán ékszerminták.
Az ékszerkészítők egy csipesz és az ujjaik segítségével illesztik a kitöltő formákat a keretbe, így készítve el a gyönyörű filigrán ékszereket. A darabok ezután összeforrasztásra kerülnek.
Az elkészült ékszert az előállítás során rárakódott szennyeződések eltávolítása céljából forró kénsavas oldatba mártják. Ezután az esetleges egyenetlenségek lecsiszolása és fényezése miatt az ékszer egy forgó, mosógéphez hasonló gépbe kerül. A filigrán ékszerkészítés végső fázisa az ékszer arannyal vagy ezüsttel történő bevonása.
