Eljegyzési krónikák: A 25 órás nap
Anikóval arról beszélgettünk, hogyan élte meg a különleges lánykérést, amit a kedvese tökéletesen megszervezett. Azt is elmesélte, milyen érzések öntötték el, mikor megpillantotta az eljegyzési gyűrűt a párja kezében.
Szerintem a kedvesemmel a lehető legideálisabb időszakban ismerkedtünk meg. Mindketten friss diplomások voltunk, és első munkahelyünkön kezdtünk el dolgozni. Imádtuk, amit csináltunk, és ettől mindketten nagyon jól éreztük magunkat. Mikor megismerkedtünk észrevettük egymáson, hogy mennyire jól érezzük magunkat a bőrünkben. Szerettük volna minél jobban megismerni a másikat, így elkezdtünk randizgatni. Eljártunk szórakozni, hangulatos kávézókba beszélgetni, moziba, kirándulni. Minden csodálatos volt, kezdtük egymást egyre jobban megszeretni.
A kapcsolatunk hónapról-hónapra, évről-évre egyre tökéletesebb lett, érzéseink elmélyültek egymás iránt. Már majdnem három éve voltunk együtt, mikor először felmerült a téma, hogy lassan tovább kellene lépnünk, ám akkor azonban csak az összeköltözésről volt szó, a jegygyűrű nem került szóba. Nagyon boldogok voltunk, és már alig vártuk, hogy elkezdjük bedobozolni a dolgaimat. A páromnak azonban még volt egy kikötése – arra kért, hogy mielőtt elkezdünk pakolni, ünnepeljük meg az évfordulónkat, azaz töltsek vele egy teljes napot, ő megszervez mindent.
Az évfordulónk napja egy hét múlva el is érkezett. Reggel, mikor felébredtünk, már ment is ki a konyhába reggelit készíteni nekem. Olyan finom szendvicset csinált, amilyet korábban még soha, biztos voltam benne, hogy direkt erre az alakalomra tanulta meg a receptet.
Evés után közösen letusoltunk, majd ismertette velem az évfordulós napunk következő állomását – egy Margit-szigeti sétát tervezett. Szerencsére szépen sütött a nap, így nem fáztam, a séta pedig nagyon romantikus volt. Természetesen ő maximálisan figyelt rám, így a séta után beültük egy kávézóba, ahol forró, mézes teát ittunk, nehogy megfázzak.
Ezután egy képkiállításra vitt el, mert tudta, hogy mennyire imádom a festészetet. Ezt nagyon értékeltem, hisz őt nem igazán érdekelte ez a téma, de miattam bevállalta.
A képek után az ebéd következett, a város legjobb kínai éttermébe vitt el. Egyszerűen imádom az édes-savanyú ízeket, és annyira teleettem magam, hogy alig tudtam megmozdulni. Persze ő ezzel tisztában volt, és a következő program a mozi volt, ahol egy romantikus filmet néztünk meg. Eközben a karjával átölelt, és én ekkor már biztos voltam benne, hogy nekem van a legtökéletesebb párom a világon.
A következő program egy nagyobb séta volt a belvárosban. Mikor már jól kifáradtunk a mászkálásban, és megéheztük, jöhetett a vacsora. Párom ismét kitett magért, egy nagyon exkluzív étterembe vitt el. Remek ételeket tálaltak elénk, lágy zene szólt. Itt egy pillanatra felmerült bennem, hogy lehet, hogy a párom meg akarja kérni a kezem, de nem került elő az eljegyzési gyűrű. Vacsora után még felmentünk a citadellára, imádom azt a kilátást, és vele különösen romantikus volt.
Már az éjszakában jártunk, mikor hazaértünk. Ekkor a párom előhozta a dobozt, amiben a közös fényképeink vannak. Elkezdtük nézegetni őket, beszélgetni, nevetgélni. Eszméletlen pillanat volt.
Ekkor jött azonban a csúcs, hisz pont aznap volt az óraátállítás, és a nap meghosszabbodott még egy órával. Párom erre várt csak, és a 25. órában előhúzta az eljegyzési gyűrűt, és megkérte a kezem. Hatalmasat dobbant a szívem, és boldogan mondtam igent. Az eljegyzési gyűrű is csodálatos volt – fehéraranyból készült, és sok apró gyémánt díszítette. Életem legboldogabb 25 órás napja volt ez, soha nem felejtem el.
