Extrém ékszerek – A testékszerek története
Az első testékszerek a többi ékszertípushoz hasonlóan, kagylókból és csigákból készültek, és viselőjüknek a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyéről vallottak. Ma már a bőrünkbe ültetett, szövetbarát fémből készült ékszernek esztétikai szerepe van, kifejezhetjük velük vagányságunkat, elkápráztathatjuk, vagy épp felháboríthatjuk környezetünket. Következő cikkünk a piercing történetének jár utána.
Piercing már nagyon régóta létezik. Már az őskorban is viseltek testékszereket, de ekkor még szigorú funkciójuk volt, nem csak esztétikai célokat szolgáltak. A piercing feladata volt, hogy meghatározza viselőjének a közösségben betöltött rangját, szerepét, munkáját. Napjainkban a testékszereket főként vallási vagy spirituális okokból viselik, de találkozhatunk olyan emberrel is, aki önmaga kifejezésére, vagy az ékszer esztétikai értéke miatt hordja őket.
A történelem során az ember a testét különféle anyagokkal díszítette. A testékszerek először természetes anyagokból, fából, csontból és bőrből készültek, de később megjelentek a nemesfémekből, aranyból, ezüstből készült, drágakövekkel díszített változatok is.
A testékszer nem a modern kor találmánya, a történelem során az emberek a testük különböző részein viseltek ékszereket. Egyiptomban a királynők viseltek köldökpiercingeket, az ókori Rómában viszont ez az ékszer jelképezte a férfiasságot. A testékszerek több kultúrában, például az ázsiaiban, afrikaiban, ausztráliaiban és indiaiban is megjelennek. Több afrikai népcsoport visel orrba helyezett, ezüst- vagy bambuszpálcikákat, testékszer gyanánt. Az etióp nők alsó ajkába még kiskorukban egy gallyat fűznek be, melyet házasságkötéséig visel a nő. Más törzseknél a fülcimpa teljes ívét kidíszítik, apró, ezüst fülbevalókkal. A nagyméretű arany fülbevalók a legtöbb népcsoportnál a gazdagságot jelképezik. A kayan-kenyah népcsoporthoz tartozó nők átfúrt fülcimpájukban különböző nehezékeket viselnek. Az észak- és dél-amerikai indiánok körében népszerű az alsó ajakba helyezett, tányérszerű fa ék, mely egyfajta státuszszimbólum szerepét tölti be. Számos fekete bőrű népcsoporthoz tartozó nő visel az orrában ezüst-, ébenfa- vagy bambuszpálcikát.
A piercingek egyik legvitatottabb típusa az intim testékszer. A piercinghez hasonlóan ez sem mai találmány. Már a XVII. században, XIV. Lajos korában is viseltek mellékszereket az előkelő hölgyek. Európában az intim ékszerek a XIX. században terjedtek el igazán. A monda szerint Albert herceg, Viktória királynő férje gyűrűt hordott férfiasságán, hogy megakadályozza annak kidudorodását szűk nadrág viselésekor. A legenda hatására az egyik legnépszerűbb intim piercing neve „Albert herceg” lett.
A piercinget először a homoszexuális és a szado-mazo kultúrában használták, de később a hétköznapi emberek is hordani kezdték.
A testékszer az 1970-es évek táján kialakuló punk mozgalomnak köszönhetően terjedt el igazán. A rendszer ellen tiltakozó punkok gyakran díszítették testüket, főleg arcukat különféle testékszerekkel. Céljuk a figyelemfelkeltés, megbotránkoztatás volt.
