Egy kis ékszertörténelem – XVII. századi ékszerek
A XVII. század több változást is hozott az ékszerek stílusában. Az aprólékos kidolgozású, színes és gazdagon díszített reneszánsz kori ékszerek kimentek a divatból. Helyüket a masszívabb, mértanira emlékeztető, letisztult vonalak és formák vették át. A hangsúly a drágaköveken volt. Az arany is háttérbe szorult, és az ezüst lett a legkedveltebb fém, ugyanis az arany csillogása nem engedte eléggé érvényesülni a kiemelni kívánt drágaköveket.
A drágakövek előtérbe kerülésének egyik főbb oka, hogy a kövek megmunkálási technikája sokat fejlődött, egyre több csiszolt ékkő jelent meg. A gyönyörű drágakövek mellett maga az ékszertest visszafogott, minimalista volt. Minden ékszerfajta esetében a szimmetria dominált, mely az úgynevezett naturalista stílusra volt jellemző. A naturalista stílus Franciaországból indult, de nagyon gyorsan elterjedt egész Európában.
A mértani formákat hamar leváltották a virágmotívumok. Az egyre intenzívebb kereskedelem olyan virágokat hozott a Közel-Keletről Európába, amilyeneket itt még sohasem láttak, és ezek rövid időn belül olyan népszerűek lettek, hogy az ékszertervezőket is virágos ékszerek megalkotására ihlették. A virág-korszak beköszönte oldotta a szigorú szimmetriát, gyönyörű, aszimmetrikus virágos ékszerek születtek ebben a korban, melyek drágakövekkel, festett zománccal voltak ékesítve.
Gyöngy – A gyöngy nagy népszerűségnek örvendett a XVII. században. Az új ruhadivat és a mélyebb nyakkivágású ruhák mellett jobban érvényesültek a gyöngysorok. A gyöngyökkel díszített nyakláncok mellé általában gyöngy fülbevalók is készültek, csepp alakú foglalattal. A gyöngyöt az ékszereken kívül a ruhák díszítésére is alkalmazták. Az igazgyöngy nagy népszerűségnek köszönhetően megjelent a hamis gyöngy is, mely halszálka törmelékből és üvegből készült. A hamis gyöngy a kedvező ára miatt hamarosan az alacsonyabb társadalmi rétegek kedvenc kiegészítőjévé vált.
Férfi ékszerek – A női ékszerek vonalainak letisztulásával párhuzamosan a férfi ékszerek egyre giccsesebbé váltak. Ez főként XIV. Lajosnak volt köszönhető, aki Franciaország mellett a divatvilágot is uralta. XIV. Lajos imádta a pompát és a fényűzést, csodálatos ékszer- és drágakő gyűjteménye volt, melynek létrehozásában hű bíborosa, Mazarin is aktívan segített. Gyűjteményének volt egy híres darabja is, a Hope gyémánt. Egy francia kereskedő hozta Franciaországba az Indiában vásárolt, ibolyakék színben szikrázó gyémántot, és eladta XIV. Lajosnak. A gyémántot a király ékszerkészítői szív alakúra csiszolták. A legenda szerint a gyémánt szerencsétlenséget hozott mindenkire, aki kapcsolatba került vele. Először a király unokája veszítette életét, aztán a kereskedő is meghalt, sőt, magának a királynak a halálát is kapcsolatba hozták a gyémánttal.
A francia férfiakkal ellentétben az angol urak sokkal visszafogottabbak voltak, a spanyol férfiak ékszerviselését pedig külön rendelet szabályozta.
Óra – Az óra is a XVII. században vált önálló darabbá, a reneszánsz kori órákkal ellentétben nem épült bele más ékszerekbe. Az ékszerészek drágakövekkel, dombornyomással, zománcozással és véséssel is díszítették az órákat, formájuknak csak az ötvös kreativitása szabhatott határt.
