Egy kis ékszertörténelem – Reneszánsz kori ékszerek Magyarországon
A reneszánsz kor nagy hatással volt a magyar ékszerviselési szokásokra is. Magyarországon a reneszánsz korszaka Mátyás király idején kezdődött. Mátyás király és felesége, Beatrix királyné honosították meg a reneszánsz stílust hazánkban, a művészetek, a divat és az ékszerek terén is.
Mátyás király és Beatrix királyné is gyakran viseltek olyan ékszereket, melyek a királyi hatalmat szimbolizálták. Kedvelték a koronákat, diadémokat és egyéb fejdíszeket. Mátyás király szívesen viselt pecsétgyűrűt, de kedvenc ékszere az a gyémántgyűrű volt, melyet Beatrixtől kapott nászajándékba.
Gyöngysor – A gyöngy a reneszánsz kedvelt ékszere volt. Gyöngyből főleg láncokat készítettek, melyeket nem csak nyakban, hanem a fejen is viseltek, a hajkorona díszeként. Annak ellenére, hogy a gyöngy nagyon drága volt, egy-egy gyöngysorhoz akár több ezer darabot is felhasználtak. Gyöngyből fűztek karperecet is, ezt mindkét kézen viselték. Előfordult, hogy úgynevezett orvosságos követ is fűztek a gyöngyök mellé, ennek szerepe az volt, hogy megvédje az ékszer viselőjét a betegségektől.
Fülbevaló – A fülbevalók is népszerű ékszernek számítottak Magyarországon a reneszánsz korban. Az aranyból készült fülbevalókat általában gyémántokkal díszítették. Egy, a reneszánsz korából ránk maradt fülbevalón például nem kevesebb, mint 98 gyémánt csillog.
Gyűrű – A gyűrű is kedvelt ékszer volt, melyet magyar szokás szerint a bal kéz gyűrűsujján hordtak. A gyűrűt mindkét nem viselte. A férfiak kedvelt ékszere az aranyból, ezüstből vagy acélból készült pecsétgyűrű volt, míg a nők főként gyémánttal vagy drágakővel díszített darabokat viseltek. Gyűrűből szintén viseltek gyógyhatásúnak hitt drágakővel ékesített darabokat is. Jellemző volt, hogy a nemeseknek még a pecsétgyűrűjében is volt gyémánt.
Nyaklánc – A reneszánsz kor többi ékszeréhez hasonlóan az aranyláncokat is gyöngyök és drágakövek díszítették. Az aranylánc elterjedéséhez nagyban hozzájárult, hogy általában minden lány hozományládája tartalmazott néhány aranyláncot is. Az igazán gazdagok még a lovuk nyakát is ilyen lánccal díszítették. A zsebóra megjelenésével bővültek az aranylánc felhasználási módjai, ugyanis az órákat is ilyen láncra fűzték.
Nyakbavető – A nyakbavető egy nyaklánchoz hasonló, de szélesebb, masszívabb ékszer volt. Általában aranyból készült, és különféle színes drágakövekkel díszítették. A nyakbavető mellett jellegzetes reneszánsz kori ékszer volt még a nyakravaló, a nyakszorító és a torokszorító is. Ezeknek az ékszereknek az elnevezése a viselési helyükre és formájukra is utal.
Násfa – A násfa a medálhoz hasonló ékszer, melyet a nyakbavetőkre, vagy egyéb nyakban hordott ékszerekre akasztottak. Aranyból készült, létezett drágaköves és domborműves változata is. A domborműves násfákat mitológiai alakok, virágmotívumok, növények díszítették.
Függő – A függőknek a násfához hasonló rendeltetésük volt, főleg a nyakékek díszítésére szolgáltak. Egyes függőket mellen is lehetett viselni, mint a brossokat.
Párta – A párta egy ezüstből készített abroncsra erősített, drágakővel, zománccal, vagy arannyal díszített fejdísz volt. Pártát csak a lányok hordhattak, míg az asszonyok koronát viseltek. A koronákat vert aranyból készítették, és hegyes ágain drágakövek vagy gyöngyök voltak.
Boglár – A boglárok az öltözéket kiegészítő ékszerek voltak, melyeknek esztétikai és funkcionális szerepük is volt. A boglár aranyból vagy ezüstből készült, ékkővel, gyöngyökkel ékesített ékszer, amely díszként vagy gombként volt használatos.
