Eljegyzési krónikák: A férfi szemszögéből

Gábor meséli el nekünk, miként választotta ki kedvesének a legmegfelelőbb eljegyzési gyűrűt, hogyan szervezte meg a lánykérést, és azt, milyen érzelmeket váltott ki belőle, hogy eljegyezte szerelmét.

Miután már pár hónapja együtt voltam a kedvesemmel, már tudtam, hogy nekem ő az igazi, és meg fogom kérni a kezét. A lánykéréssel azonban vártam két évet, mert szerettem volna, ha mindketten felkészültek vagyunk rá, és a kapcsolatunk is megélt már ezt-azt. Bár tudtam, hogy párom biztosan igent fog mondani, hisz korábban már beszélgettük a közös jövőnkről, mégis furcsa izgalommal a gyomromban fogtam hozzá a szervezkedéshez.

A legelső az volt, hogy kiválasszam a kedvesemnek leginkább megfelelő eljegyzési gyűrűt. A gyűrűméretet úgy határoztam meg, hogy korábban felpróbáltam a szerelemem által akkor viselt darabot, és az pont jó volt az én kisujjamra. Nagyjából tisztában voltam azzal, hogy a párom milyen gyűrűt szeretne. Nem kedveli a sárga aranyat, és egyköves gyűrűt sem szeretne, mert az akadályozná a munkájában. Ezeket figyelembe véve kezdtem el keresni a tökéletes eljegyzési gyűrűt. Először azt hittem, hogy nem lesz ez olyan nehéz dolog, de hamar be kellett látom, hogy nem is könnyű megtalálni a legmegfelelőbb darabot. Némelyik méretben nem volt megfelelő, mások kinézetre nem tetszettek, és sajnos sok árban sem felelt meg. Több ékszerüzletben jártam, és az interneten is keresgéltem több napig, mire rátaláltam a tökéletes eljegyzési gyűrűre, amiről biztosan tudtam, hogy le fogja nyűgözni szívem választottját.

Miután az eljegyzési gyűrűt megvettem, azt kellett kitalálnom, miként tegyem fel a nagy kérdést. Egy egyszerű és elcsépelt éttermi vacsorával nem akartam előrukkolni, de túlzásokba sem akartam esni, mert a párom nem szereti a giccses dolgokat. Így egy wellness hétvége mellett döntöttem. Mivel abban az évben nem voltunk sehol nyaralni, a párom csupán pihenésnek, kikapcsolódásnak vélte az egészet, és fel sem merült benne, hogy hamarosan eljegyzési gyűrű kerül az ujjára.

Mikor megérkeztünk, azonnal belevetettük magunkat a szálloda szolgáltatásaiba – jakuzzi, masszázs, szauna. Közeledett az este, s én tájékoztattam a párom, hogy vacsorázni megyünk. Megkértem, hogy elegánsan öltözzön fel, mert itt így illik. Persze erről szó sem volt, de szerettem volna, ha a nagy pillanatban gyönyörűnek érzi majd magát.

Elsétáltunk az étterembe, ahol előre lefoglaltam egy külön kis erkélyt virágokkal, gyertyafénnyel, pincérrel, aki csak velünk foglalkozott. Megrendeltük a vacsorát, s ez után jött el a nagy pillanat. Szívem a torkomban dobogott. Sok mindent terveztem elmondani a nőnek, akit mindennél jobban szeretek, de akkor csak egy mondat jött ki a torkomon: „Leszel a feleségem?” Elővettem a kis dobozkát, felnyitottam a tetejét. Amint a párom meglátta az eljegyzési gyűrűt, azonnal könny csillant a szemében, és ha őszinte akarok lenni, akkor nekem is. Azonnal igent mondott, én pedig felhúztam az ujjára a gyűrűt, ami nagyon tetszett neki. Tudtam, hogy pont ilyenről álmodott. Ölelgettük, csókolgattuk egymást, és olyan boldogan fogyasztottuk el a vacsoránkat, mint még soha korábban.

A hétvége többi része is csodálatosan telt. Pihentünk, sétáltunk, és e mellett elkezdtük tervezni a közös jövőnket. Megbeszéltük, hogy milyen karikagyűrűket választunk, és nagyvonalakban már az esküvő fő részleteit is egyeztettük.

Gyönyörű hétvége volt, közös életünk kezdete, melyet soha nem felejt majd el egyikünk sem.