Eljegyzesi krónikák: Megtaláltuk a helyes utat
Emma arról mesél nekünk, párja milyen kalandosan kérte meg a kezét. Náluk szó sem volt arról, hogy az eljegyzési gyűrű egy vacsora alkalmával került elő, egy kis bársonydobozból.
Párommal tizenhét éves korunkban, még a gimnáziumban kezdtünk el járni. Öt évig voltunk együtt jóban-rosszban, de az eljegyzésen, házasságon még nem gondolkodtunk. Éltük a mindennapjainkat, szórakoztunk, buliztunk, és rengeteget túráztunk.
Egyik hétvégére egy túrát szerveztünk Ausztriába. Mindketten nagyon vártuk, hisz korábban mindig csak belföldön jártunk. Minden úgy is indult, ahogy terveztük, friss volt a levegő, csicseregtek a madarak, és csodálatos helyeket láttunk. Aztán elkövettük a hibát, amit túrázáskor sosem szabad – letértünk az ösvényről.
Órákon át bolyongtunk, de nem találtuk a kifelé vezető utat. Próbáltuk megjelölni a helyeket, amerre már jártunk. Úgy tűnt, nem haladunk körbe-körbe, de a kiút csak nem akart meglenni. Lassan kezdtem bepánikozni. Ekkor a szerelmem magához szorított, és megígérte nekem, hogy semmi baj nem fog történni. Ettől nagyon megnyugodtam, és tényleg elhittem, amit mond. Még egy órával később, mikor még mindig bolyongtunk, viszont már ő is elveszítette a türelmét, és mérgében azt mondta, hogy ha egyszer kitalálunk innen, megkéri a kezem.
Persze ezen jót nevettem, és fel sem merült bennem, hogy komolyan gondolja. Néhány perc múlva megláttunk egy sziklafalat – azon túl pedig az aszfaltos utat. Mindketten felsóhajtottunk, és bár a sziklán leereszkedni nem volt könnyű, de ebben volt már gyakorlatunk, így gyorsan odaértünk az útra, ahol megöleltük, megcsókoltuk egymást. Ekkor a párom, mint aki megőrült, elindult vissza, egyenesen az erdőbe. Nem tudtam mire vélni, de a szájára rakta az ujját, hogy ne kérdezzek semmit. Pár perc múlva visszajött, és a kezében tartott egy fűszálakból összefont eljegyzési gyűrűt. Letérdelt elém, és megkérte a kezem. Egyáltalán nem számítottam rá, de gondolkodás nélkül igent mondtam. Olyan boldog még soha korábban nem voltam.
A következő nap bementünk a párommal a városba, eljegyzési gyűrűt keresni nekem. Bár én el voltam ragadtatva a párom által készített darabtól, ő ragaszkodott hozzá, hogy vegyen nekem egy rendeset is. Mivel nem szeretem a kihívó ékszereket, és a túrázásokban is akadályozna, egy olyan fehérarany eljegyzési gyűrűt választottam, amit három aprócska gyémánt díszít. Imádom, és bár már házasok vagyunk, még mindig hordom.
Azóta is sokat gondolkodom ezen, és nagyon boldog vagyok, hogy akkor eltévedtünk. Bár a párom egyébként is biztosan megkérte volna a kezem, én nagyon örülök, hogy ilyen egyedi lánykérésem lett, s másokkal ellentétben két eljegyzési gyűrűt is kaptam.
