Eljegyzési krónikák: Ilyen eljegyzésről álmodozom
Noémi huszonkét éves, és már nagyon várja, hogy a párja feltegye neki a nagy kérdést. Arról mesél nekünk, hogy milyennek képzeli a lánykérését, és azt is elmondja, hogyan néz ki az eljegyzési gyűrű, amiről álmodozik.
A kedvesemmel nagyon korán, tizenhat évesen kezdtünk el járni, a gimnázium második évében. Mi voltunk az osztály szerelmespárja, sülve-főve együtt voltunk. Mindkettőnknek elég heves a természete, ezért néha összecsaptunk, de utána mindig meg tudtuk beszélni, és sohasem került szóba a szakítás.
Ahogyan szépen lassan egyik év a másikat követte, változtak az érzéseink. Idővel a tomboló szerelemből sokkal mélyebb érzések alakultak ki. Ezt nehezen tudtam megszokni, nem értettem, hova tűnt a rózsaszínű köd. Szerencsére az érzéseim mellett, én is elkezdtem komolyodni, és megértettem, hogy minden tökéletes a kapcsolatunkban, minden pont olyan, amilyen kell, hogy legyen.
Közeledett az érettségi és a pályaválasztás. A párom villamosmérnöknek szeretett volna tanulni, én pedig óvónőnek. Sokszor vicceltem vele, hogy jöjjön ő is az általam választott szakra, ott úgy is kevés fiú van, viszont sok lány, kedve szerint legeltethetné a szemeit. Persze ez csak poén volt, a valóságban bőszen tanultunk, hogy jól sikerüljenek az érettségik, és mindkettőnket a Debreceni Egyetemre vegyenek fel. Stresszes időszak volt, de sikerült.
Most huszonkét évesek vagyunk, és szorgalmasan koptatjuk az egyetem padjait. Szerelmemmel még mindig tökéletes a kapcsolatunk, így hat év után is. Mindketten próbálunk az egyetem mellett minél több időt szánni a másikra. Kirándulunk, szórakozunk, sütünk-főzünk. Nem lakunk együtt, de sok időt töltünk egymásnál.
Az utóbbi fél évben egyre többször beszélünk a jövőnkről. Ott még nem tartunk, hogy a párom hirtelen előkapjon egy eljegyzési gyűrűt a zsebéből, de érezhetően kezd a kapcsolatunk még komolyabbá válni. Mivel hat éve együtt vagyunk, pontosan tudjuk, hogyan gondolkodik, érez a másik, így a párom is tisztában lesz vele, mikor jön majd el az az idő, hogy megvegye az eljegyzési gyűrűt. Szerintem nagyjából egy év múlva be is fog ez következni.
Sokszor képzeltem már el, hogyan kéri majd meg a párom a kezem. Mivel elég kreatív, nem hinném, hogy egy egyszerű vacsora mellett fog dönteni. Biztosan ki fog találni valami különlegeset, amivel feledhetetlenné teszi a nagy napot. Tudja, hogy nem szeretem a sablonos dolgokat, így biztos vagyok benne, hogy nem fogja a szokásos „Leszel a feleségem?” kérdést feltenni. E helyett el fogja mondani, hogy mennyire szeret, és hogy velem képzeli el az életét. Megkérdezi, hogy hajlandó lennék-e a világ legboldogabb férfijává tenni, azzal, hogy megosztom vele a hátralevő életem minden örömét és bánatát. Persze, lehet, hogy a valósában semmi nem így fog zajlani, de abban biztos vagyok, hogy még csodálatosabb lesz, mint amilyennek elképzeltem. Az lesz életem legboldogabb napja, és soha nem fogom elfelejteni.
Az eljegyzési gyűrű kiválasztására sok időt fog fordítani, ebben biztos vagyok. Azt szeretné, ha a legjobbat kapnám. Persze tisztában van vele, hogy nem szeretem a kihívó darabokat, ennek tudatában fog keresgélni. Szívem szerint egy fehérarany eljegyzési gyűrűt választanék, közepén egy csodálatos kerek gyémánttal, viszont abban is biztos vagyok, hogy bármilyen gyűrűt is kapjak, szívből örülök majd neki.
