Ékszertörténelem
Kutatások, barlangrajzok és ásatások is bizonyítják, hogy az ember előbb viselt ékszert, mint ruhát. Sok, évezredekkel ezelőtt viselt, egyiptomi vagy görög ékszer még ma is nagyon divatosnak számít. Az ékszer is része a trendnek, anyaga, stílusa, formája mindig követi az aktuális divatot.
A nyakék az egyik legkedveltebb és egyben legrégibb ékszer. Eleinte kagylóból, állati csontokból és fogakból vagy gyöngyből készült, később pedig már nemesfémből és drágakőből. Az egyiptomi nők apró domborművekkel díszített, arany amuletteket viseltek. A gótikában virágfüzéreket, a reneszánsz és barokk korban pedig nehéz, masszív aranyláncokat viseltek. A XVI. századtól a férfiak körében is egyre népszerűbb lett az ékszer, rendjeleiket erős nyakláncokon hordták.
A karkötőt csuklón vagy könyök fölött viselték. Ez az ékszer ősidők óta kedvelt, mindkét nem előszeretettel hordta. Az egyiptomiak a karkötő mintájára bokaperecet is viseletek. A germán harcosok vastagabb karkötői kettős szereppel bírtak – védték a csuklót, emellett pedig a bátorságot is jelképezték. Az újkorban a karperec egy ideig kizárólag női ékszer volt. Aztán divatba jött az úgynevezett „dögcédula” karkötő, az erősebb nem ékszere, ami az elesett katonák azonosítására szolgált.
A fülbevaló eredetileg férfi ékszer volt, csontból, fából, fémből készítették. A középkor végére a fülbevaló már az egyik legkedveltebb női divatkellékké vált, a férfiak közül már csak a kalózok és a matrózok viselték. A fülbevaló fiatalabb változata a klipsz, mely egyszerű felhelyezése miatt terjedt el, a XX. században. Egészségügyi és higiénés okokból ugyanis sokan ódzkodtak a fülfúrástól. Az 1990-es években a fülbevaló közeli rokonai, a piercingek és az egyéb testékszerek jöttek divatba, főleg az akkor népszerű punk stílus hatására.
A gyűrű már az ókorban megjelent, a kéz mellett lábujjon is viselték. A kézujjon viselt gyűrű azt jelentette, hogy viselője elég gazdag ahhoz, hogy ne kelljen nehéz munkát végeznie. Mindig is kedvelt jegyajándék volt. Eleinte a köves változat töltötte be a karikagyűrű szerepét, a mai „egyszerű” karikagyűrű csak később jött divatba. Igaz, ezzel párhuzamosan megjelent az eljegyzési gyűrű, mint díszes, drágaköves ékszer.
A melltűk és a brossok a legrégebbi ékszerek közé tartoznak. Az ókori, majd a honfoglalás kori népek is a ruha összetűzésére használták a melltűt és a brossokat, melynek inkább praktikus, mint esztétikai szerepe volt. Később ez egyszerű melltűk mellett már díszesebb változatok is előkerültek, tehát már nem csak öltözködési kellék volt, egyre inkább az ékszer szerepét is betöltötte. A melltű női ékszerként a XIX. században vált kedveltté, mint a dekoltázs elegáns dísze. A szecesszió gazdag, dekoratív formájú, gyakran virág és állatmotívumokkal díszített melltűket hozott divatba.
A függő francia neve breloque. Ez egy kisméretű ékszer, készülhet fémből, elefántcsontból, porcelánból, fából, vagy féldrágakőből. Igazán népszerűvé a XVIII. században vált. A rokokó gavallér eleganciáját is csak fokozta egy csillogó-villogó függő. Később az ékszert a férfiak viselték, óraláncuk díszeként.
A diadém vagy tiara egy fejdísz, amely az ókori Keleten terjedt el. Később az uralkodók viselték, és a Bizánci Birodalomban alakult ki belőle a korona. A diadém megmaradt női ékszernek. Ma az esküvői ruha és az estélyi ruha kellékeként viselik, de ez lett a szépségkirálynők egyik elengedhetetlen dísze is.
A medál kisméretű, ovális, esetleg szív alakú, főleg aranyból vagy ezüstből készült ékszer. A romantika korában nagyon népszerűek voltak az üreges medálok, melyek belsejében egy kedves személy képét vagy hajfürtjeit tartották.
