Ókori ékszerek
Az első ékszereket az afrikai emberek viselték. A tudósok, kutatók Blombos Cave-ben csigahéjakból készült, felfűzött gyöngyöket fedeztek fel. Az ékszert feltételezhetően 75.000 évvel ezelőtt készítették, Kenyában pedig egy 40.000 éves, lyukasztott strucctojásból készült ékszerre bukkantak a régészek.
Afrikán kívül Cro-Magnonban tártak fel ősi nyakláncokat és karpereceket. Az ékszerek madzagra vagy állati inakra felfűzött fogakból, csontokból, bogyókból, kagylókból, csigaházakból és kövekből készültek. Dél-Oroszországban mamutagyarból faragott karkötőket viseltek.
Egyiptomi ékszerek
Az egyiptomiak ékszerei a gazdagságot, fényűzést, hatalmat voltak hivatottak jelképezni. Éppen ezért, minden nemesfém közül az aranyat részesítették legnagyobb előnyben. Az arany mellett színes üvegeket és drágaköveket is felhasználtak az ékszerek díszítéséhez. A nők az ünnepségeken finoman kidolgozott, arany vagy ezüst ékszereket viseltek. A drágakő vagy üveg színének különösen nagy jelentőséget tulajdonítottak. A zöld szín a termékenységet jelképezte, ezért főleg fiatal nők viseltek zöld drágaköveket, például smaragdot. Az egyiptomi ékszereket főként föníciai és török mintákkal díszítették az ötvösök.
Mezopotámiai ékszerek
Mezopotámiában a férfiak és a nők is nagy mennyiségű ékszert viseltek. Kedvelt ékszerek voltak az amulettek, bokaperecek, nyakláncok és a gyűrűk. Az ékszereket főleg arany lemezből készítették, melybe élénk színű köveket rögzítettek, mint amilyen az achát, a karneol vagy a jáspiskő. A leggyakrabban előforduló formák a levél és a szőlőfürt. Az ékszerkészítők nem csak emberek számára készítettek ékszereket, a szobrokat is nemesfémből készült ékszerekkel díszítették.
Görög ékszerek
A görögök időszámításunk előtt 1600 körül kezdtek el aranyból készült, drágakövekkel díszített ékszereket viselni. A legkedveltebb drágakő az ametiszt és a smaragd volt, de szívesen díszítették gyönggyel is az ékszereiket. A görög ékszereket az egyszerűség, letisztultság jellemezte. Az ókori görögök ritkán viseltek ékszert, főleg különleges alkalmakkor öltöttek magukra egy-egy darabot. Az ékszer ajándékozása gyakorinak számított, főleg a nők kaptak ékszert, mellyel az ajándékozó saját társadalmi státuszára és gazdagságára próbálta felhívni a hölgy figyelmét. A nők az ékszereket főként esztétikai okokból viselték, de egyes hiedelmek szerint az ékszerek természetfeletti tulajdonságokkal ruházták fel viselőjüket. Ezekben az időkben a legtöbb ékszer aranyból és ezüstből készült, elefántcsonttal és drágakövekkel kirakva, azonban bronz és agyag ékszert is nagy számban készítettek az ötvösök. Kétféle stílusú ékszer létezett, öntött és kovácsolt ékszer. Öntésnél kő vagy agyag öntőformát alkalmaztak. Az ékszereket azonban leggyakrabban kovácsolták. A fémet megfelelő vastagságúra kalapálták, majd mintákat véstek bele. A leggyakoribb díszítőelemek a különféle ázsiai motívumok voltak.
Római ékszerek
A rómaiak sokféle anyagot használtak az ékszerkészítésben. Az arany, a bronz és a csont is kedvelt alapanyagok voltak, melyeket üveggel, smaragddal, borostyánkővel vagy gyönggyel díszítettek. A rómaiak Sri-Lanka területeiről importálták az ékszerkészítésben használt zafírt és indiai gyémántot. A brossokat, nyakláncokat, fülbevalókat és karkötőket főként aranyból készítették. A nők sok ékszert viseltek, míg a férfiak jellemző ékszere a gyűrű volt. A férfiak főleg pecsétgyűrűt viseltek, melybe egy vésett drágakő volt belefoglalva. A pecsétgyűrű a dokumentumok hitelesítésére szolgált.
