Egy kis ékszertörténelem – Reneszánsz kori ékszerek
A reneszánsz kor a szépség kora volt. Az ékszerek fő szerepe a szépség kiemelése, hangsúlyozása volt, de a reneszánsz volt a történelem első időszaka, melyben az ékszerek már státuszszimbólumként is megjelentek. Ebből a korból maradtak ránk a leggyönyörűbb ékszerek, melyek igazi ötvös remekműveknek számítanak.
A kor ékszereit egyre gazdagabb színvilág és egzotikus formák jellemezte. Az ékszerkészítők nagyon aprólékosan dolgozták ki remekműveiket, fantáziájuk nem ismert határt. Az ékszereken központi szerepet kaptak a drágakövek. A kő mérete arányos volt az ékszer viselőjének vagyonával.
A gyémánt különösen kedvelt drágakő volt. Míg korábban a gyémántot nem csiszolták, hanem vágták, és csak beleillesztették az ékszerbe, addig a reneszánsz korban a kő köré álmodta meg az ékszertestet az ötvös. Ebben a korban jelent meg az első csiszolt gyémánt is. Az első, tökéletes formára vágott gyémántot, mely a csiszolt gyémántok elődje volt, Louis de Berquem francia ékszerész készítette el. A csiszolási technika olyan gyorsan fejlődött, hogy hamarosan megjelent az úgynevezett Rózsa-gyémánt is, mely az egyik legszebben csiszolt gyémántfajta. Ugyan a gyémánt volt a legnépszerűbb kő, de dolgoztak a többi drágakővel, a rubinnal, zafírral, smaragddal, topázzal, ametiszttel, opállal egyaránt.
Az egyik legszenvedélyesebb ékszergyűjtő az angol VIII. Henrik volt. A korabeli leltár szerint 234 gyűrű és 324 fibula ékesítette az ékszergyűjteményét. Ezek mindegyike aranyból, vagy ezüstből készült, és ritka drágakövekkel, értékes zománcozással volt díszítve. A nemesség próbálta utánozni a király által diktált divatot, ezért egyre több, és egyre nagyobb ékszereket hordtak.
Medál – A reneszánsz kor egyik nagy ajándéka a világ számára a medál. A medál számtalan alakban és formában jelent meg, ebben a korban lett igazán elterjedt a viselése. Az ékszerek alapját hatalmas gyöngyök, drágakövek képezték, ezek köré épült maga a medál. A formáknak csak az ékszerkészítő fantáziája szabhatott határt. Állatmotívumok, virágok, hajók, sőt, még aprólékosan kidolgozott jelenetek is megjelentek a medálokon.
Övek – Az övek szerepe a reneszánsz korban teljesen átalakult. Ez a zsebek megjelenésének volt köszönhető, ugyanis a zseb használatával az addig ismert övek egy része elveszítette funkcionalitását, hiszen tárolásra már nem nagyon kellett használni őket. Így az övek is inkább esztétikai célokat kezdtek szolgálni, és egyre nagyobb figyelmet fektettek a díszítésükre. A többi ékszerhez hasonlóan az öveket is sok, méretes drágakővel ékesítették. Ebben az időben jelentek meg az első hordozható órák is, melyeket az övhöz rögzítve, vagy medál formájában viseltek.
Harisnyatartó – A reneszánsz korban a harisnyatartó még ékszerszámba ment, habár több praktikus funkciója is volt. A harisnyatartó vékony láncból állt, anyagát tekintve készülhetett ezüstből vagy bronzból. A bronzot általában aranyozták. Az ékszert természetesen gyöngyökkel, drágakövekkel, zománcképekkel díszítették. A harisnyatartónak a harisnya tartásán kívül volt még egy funkciója, ugyanis ebben az időben jött divatba az úgynevezett labdacs, amelyet a ruha alatt hordtak, illatosítás céljából. A labdacs illatos gyantából készült, és a harisnyatartóra függesztették.
Kalap-ékszerek – A kalap-ékszerek is a reneszánsz kor közkedvelt ékszerei közé tartoztak. Kalapokra rögzítve viselték őket, változatos formákban jelentek meg, és gazdagon voltak díszítve, a kor többi ékszeréhez hasonlóan.
