Egy kis ékszertörténelem – IV-V. századi ékszerek
Míg napjainkban az ékszereknek a díszítésen kívül nem igazán van funkciójuk, addig nagyon sokáig az ékszereket szerencsehozó, bajt elűző amulettként viselték. A régiek hitték, hogy az ékszer megvédi őket a betegségektől, természeti csapásoktól, balszerencsétől. Általában eltemették a halottakkal az ékszereiket is, főként ennek köszönhetjük a ránk maradt leleteket. Az ókori római és görög ékszerekről számos feljegyzés és régészeti lelet maradt ránk.
A IV-V. században már a Római Birodalom egész területén használatosak voltak az ékszerek. Az ékszerkészítők szívesen használtak nemesfémeket, főleg aranyat az ékszerek kidolgozásához, mert annak fénye tükrözi a gazdagságot és az előkelőséget. A kor ékszerei gazdagon kidolgozottak voltak. Főként drágakövekkel és gyöngyökkel díszítették a leggyakrabban aranyból készült ékszereket. Már ebben a korban is viselték a mai fülbevalók, láncok, karperecek, gyűrűk őseit.
Karperec – A karperec főleg a nők ékszere volt. A karcsatokat nem csak a csuklón, hanem a karon is hordták. Voltak egyszerűbb, sodrott darabok is, de a legtöbb karperec vastag, masszív, gazdagon díszített és gondosan kidolgozott volt.
Nyaklánc – A nyakláncok ebben a korban nem csak díszítőelemként voltak jelen. Rengeteg babona és hiedelem kötődött hozzájuk. A mai medál elődjeként, apró tárgyakat akasztottak a láncra, minden ilyen kis medál valamilyen jelkép volt. Lehetett borostyánkő, ami a termékenységet szimbolizálta, vagy úgynevezett bulla, amely a gyermekek védelmét szolgálta.
Gyűrű – A legjelentősebb ékszer a gyűrű volt, mely a nyaklánchoz hasonlóan mélyebb jelentéssel bírt, nem csak esztétikai szerepe volt. Formája, az önmagába visszatérő, végtelen kör miatt, amely körülöleli az ujjat, szimbolikus, mágikus erőt is tulajdonítottak neki, sőt az istenekkel való kapcsolat kifejező eszközeként is szolgált. A jelképes szerepe mellett praktikus is volt a gyűrű, gondoljunk csak a pecsétgyűrűre, mely a levelek, iratok hitelesítésére, lezárására szolgált. A különböző társadalmi rétegek közötti különbségek is megmutatkoztak a gyűrű viselésében, olyannyira, hogy viselését rendeletekkel szabályozták.
A férfiak és a nők egyaránt hordtak gyűrűt, minden ujjukon, de a leggyakoribb a bal kéz gyűrűsujja volt. Ennek az okát Gellius ránk maradt irataiból ismertük meg. A magyarázat szerint az akkori anatómiai ismeretek szerint a bal kéz gyűrűsujját és a szívet egy vékony idegszál köti össze. Habár ez az elmélet azóta megdőlt, a mai hagyományok szerint is a bal kéz gyűrűsujján kell viselni a jegygyűrűt, a szívvel való kapcsolat miatt.
A gyűrűket sokféle anyagból készítették az ötvösök, aranyból, ezüstből, vasból, bronzból, üvegből, borostyánból és csontból is. Különösen szép darabok voltak a gagátból készült gyűrűk. A gagát egy ásvány, amely megmunkálva, fényesítve fekete színű, csillogó, nagyon szép anyag lesz. A gyűrűk vagy teljesen egyszerűek, vagy gazdagon díszítettek voltak. A nemesfémből vagy fémből készült darabokat általában jáspissal, ametiszttel, acháttal és ónix kővel díszítették. A könnyen véshető borostyánból és csontból készített gyűrűket viszont gyönyörű faragásokkal díszítették.
