Egy kis ékszertörténelem – Honfoglalás kori ékszerek
Az ékszerek története egyidős az emberiséggel. Az embernek már kezdetektől fogva igénye volt arra, hogy különböző ékszerekkel díszítse a testét. A legelső ékszerek bőrből, csontokból, csigából, kagylóból, különböző növényekből vagy akár hajból készültek. A magyarok ősi ékszereiről szóló történet a honfoglalás korában kezdődik.
Bizonyos kutatások eredményei alapján a honfoglalás korában a férfiak, nők és gyermekek egyaránt viseltek ékszereket, melyekkel testüket díszítették. A legjellemzőbb ékszerek a fülbevalók, gyűrűk, karkötők, nyakláncok és különféle fejdíszek voltak.
Fülbevaló – A mai fülbevaló ősét férfiak, nők és gyerekek is hordták. A férfiak kizárólag karika alakú fülbevalókat viseltek, a nők és a gyermekek pedig úgynevezett S-végű fülbevalókat. A nők ezüstből készült, hosszú fülbevalókat is hordtak, melyek leginkább szőlőfürtre emlékeztettek.
Nyaklánc – A honfoglalás korában a magyarok gyöngyökből készült nyakékeket viseltek. A gyöngyök alakja a nyaklánc viselőjének a társadalmi rangsorban elfoglalt helyére engedett következtetni. A magasabb társadalmi réteg gömbölyded gyöngyöket viselt, míg a köznép kisebb, hosszúkás gyöngyökkel díszített nyakláncokat hordott. A gyöngyöket üvegből készítették és általában sötét színűek voltak.
Karperec – Karperecet férfiak, nők, gyermekek egyáltalán viseltek. A férfiak huzalkarperecnek nevezett, ezüst vagy bronz ékszereket viseltek. A nők és gyermekek sodort vagy pántszerű karkötőket hordtak. A karkötőknek díszítő szerepe volt, egy kézen viselték őket.
Gyűrű – Őseink már ebben a korban is viseltek gyűrűket. A gyűrűket inkább a nők hordták, de ritkábban a férfiak is, viszont a gyermekek egyáltalán nem viseltek ilyen ékszert. Az egyszerű emberek gyűrűi is egyszerűek voltak. A köznép úgynevezett pántgyűrűt viselt, amely bronzból vagy ezüstből készült, és két vége összeért, majdnem egymásra hajlott. Az előkelőbb társadalmi réteg viszont finomabban kidolgozott, díszes gyűrűket viselt. A kor egyik jellegzetes ékszere az úgynevezett négygömbös fejű gyűrű. Ezek a fajta gyűrűk ezüstből készültek, nevüket a gyűrűt díszítő négy félgömbről kapták. A félgömbök közepében üvegből vagy kőből készült dísz volt. Az értékesebb gyűrűk aranyból vagy ezüstből készültek, általában dísztelenek voltak. Ezeket a nemesfém gyűrűket hólyagos fejű gyűrűnek nevezték. A gyűrűket inkább üvegkővel díszítették ebben az időben, drágakőről szóló feljegyzések nem maradtak ránk.
Hajfonatkorong – A hajfonatkorong egy olyan öntött fejdísz volt, mely többféle fémből készült, és általában növényi motívumok vagy mitológiai állatalakok díszítették. Mivel a férfiak és a nők is összefonva viselték hosszú hajukat, ez a fejdísz közkedvelt ékszernek számított.
Korong – A korong egyedi, csak a magyarokra jellemző ékszertípus volt. A korong tenyérnyi nagyságú, bronz vagy ezüst ékszer, melyet mértani alakzatok, állatok, indás motívumok díszítettek. Az összes eddig említett ékszer közül a korong volt a legaprólékosabb kidolgozású és a legdíszesebb ötvös műremek. A korongnak csakis esztétikai funkciója volt, a fejen viselték, a sapkára, fejre erősített szíjakra, hajfonatokra akasztották.
