Egy kis ékszertörténelem – A XIX. század első felének ékszerei
A XIX. század az ipari forradalommal és hatalmas társadalmi változásokkal köszöntött be, melyek mind-mind rányomták bélyegüket az ékszerdivatra. Az ipari forradalomnak köszönhetően megjelentek a tömeggyártott ékszerek, és a bizsuk megjelenésének köszönhetően többen viseltek ékszert, mint valaha.
Az ékszerkészítő mesterek fellázadtak a tömegesen gyártott ékszerek ellen, és kifinomultabb, bonyolultabb ékszereket készítettek, melyeket könnyen meg lehetett különböztetni gép által gyártott társaiktól.
Később azonban az ötvös mesterek is felismerték az olcsóbb ékszerekre való igényt, és a nemesfémekből készített mesterműveik mellett utánzatokat is gyártottak, melyeket parasztékszereknek neveztek el. Ezek az ékszerek a vidéki vásárokon, búcsúkon találtak gazdára.
Gyöngysorok – A legelterjedtebb ékszer Európa szerte a felfűzött gyöngysor volt. Ez az ékszer nem csak igazgyöngyökből állhatott, egyre elterjedtebb lett a hamis, üvegből készült gyöngy is. Magyarországon is szívesen viseltek gyöngysorokat, melyeknek külön jelentésük volt. Egyes területeken például a gyöngysorok száma a lányok életkorát jelölte. Így például 10 soros gyöngysort viselt a 10 éves leányka, 15 éves kortól pedig már 15 soros gyöngysort viseltek a lányok. Az asszonyok korát nem a gyöngy mennyiségével, hanem annak színével jelölték. Vörös gyöngyöt hordtak a 30 év felettiek, a 65 év felettiek viszont már csak fekete gyöngyöt viselhettek.
Fülbevalók – A XIX. század első felében a fülbevalókat is elkezdték olcsóbb anyagokból gyártani. A városi emberek az ékszer megfizethetőségének köszönhetően egyre gyakrabban viselték az ékszert. A parasztságnál azonban csak azokon a vidékeken terjedt el a fülbevaló viselése, ahol ezt az adott nép népviselete hagyta érvényesülni. A legnépszerűbb formák a karika és a gömb voltak, de Európa egyes országaiban már megjelentek a hosszúkás, lelógó fülbevalók is. Egyes néphiedelmek szerint a fülbevalók élesebb látást eredményeztek, de a fejfájás elmulasztására is hatásosak voltak. Magyarországon a kisfiúk egyik fülükben fülbevalót viseltek, hogy elkerüljék a rontásokat.
Karláncok – A karkötő viselése főleg a városi emberek között volt elterjedt szokás. A falusi emberek inkább csak ünnepnapokon viseltek karkötőket, ami érthető is, hiszen a kézen viselt ékszer zavarhatta őket a mindennapi munkában.
Gyűrűk – A gyűrűk viselete is sokkal elterjedtebb lett a tömeggyártás és az olcsóbb ékszerek megjelenése után. Ezt az ékszert is inkább a városi emberek viselték mindennapos ékszerként, hiszen falun a gyűrű éppúgy akadályozta a munkát, mint bármelyik más, kézen viselt vagy csüngő ékszer. Szintén a XIX. század elejére jellemző a jegygyűrű általánossá válása. Ugyan az ara már a középkorban is kapott eljegyzési gyűrűt, a XVIII. században pedig az a szokás terjedt el, hogy a pár tagjai gyűrűt cserélnek, viszont erre a célra mindig öröklött ékszert használtak. Ettől az időszaktól kezdődően viszont minden párnak saját gyűrűket készítettek az ékszerkészítők.
A XIX. század első felében dúlt a két világháború, melyek lelassították, háttérbe szorították az ékszerek fejlődését, ezért a világháborúk időszakában nem igazán lehetett ékszerdivatról beszélni. Viszont a veszteség, a fájdalom és a gyász rányomta a bélyegét a háborút követő időszak ékszereinek formáira, színére, díszítésére, és ismét elterjedtek a viktoriánus korra jellemző, úgynevezett gyász-ékszerek.
