A jegygyűrű története
A szokás az ősi Egyiptomból ered, és azóta a világ egyik legismertebb jelképévé vált. A végtelen szerelem, odaadás, és az örök hűség jelképe.
Az első jegygyűrűt egy fáraó adta kedvesének időszámításunk előtt 3000 körül. A körformával a végtelenséget, az örökkévalóságot jelképezte. A Nílus partjáról szakajtott nádból készítette.
Nagy Sándor egyiptomi hódítása révén a szokás Rómáig jutott. Ebben a korban nem romantikus jelkép volt, hanem egy jogi egyezmény kelléke, mely szerint a nő férje tulajdona lett.
A jegygyűrűt eleinte kenderből, bőrből, csontból készítették. Ezt váltotta fel a vas, majd elkezdték alkalmazni az aranyat és az ezüstöt. Ekkor már ékszerként is tekintettek rá, és fontos volt, hogy esztétikailag is megfeleljen a célnak.
A jegygyűrű viselése a középkorban vált igazán elterjedté. A vőlegény, mintegy zálogként adta a menyasszonynak, hogy biztosítsa, nem áll el a szándékától. A szokást a keresztény egyház is szentesítette. Eleinte csak a menyasszony kapott gyűrűt, aki pedig jegykendővel vagy más saját kezűleg készített ruhadarabbal kedveskedett a férfinak. A 13. századtól már mindkét fél viselte a jegygyűrűt.
Az évek során változott a gyűrű divat is. Ikergyűrűk, szív fejű ezüst, motívumokkal díszített arany, majd a 20. században a sima karika terjedt el. Német szokás szerint a belső felületre egymás neveit gravírozták.
Napjainkban a jegygyűrűk készülhetnek egy vagy több anyagból. A leggyakoribb nemesfémek a sárga és fehér arany, ezüst és platinum. Választhatunk akár kővel díszített darabokat is.
A Hári Ékszerkészítő és Ékszerjavító Műhely várja megrendelését. Ékszerkészítés és ékszerjavítás mellett ékszertisztítást is végzünk üzletünkben. Eljegyzési gyűrűk, jegygyűrűk, nyakláncok, fülbevalók és sok más ékszer széles választéka várja látogatóinkat ékszerüzletünkben, műhelyünkben pedig egyedi megrendeléseket is szívesen teljesítünk. Látogasson el hozzánk még ma!
